Csak Csaba

2019.05.26

A ma élő íróközösségért és az olvasóközönség figyelmébe ajánlva... 

Csak Csaba. Így hívják azt az írót, akinek a novellája arra késztetett, hogy felszólaljak a ma élő és író művészemberekért. Nem ír vezetéknevet, ellenben ír egy elgondolkodtató történetet a Holnap magazin oldalára, ami felnyitja a szememet, hogy igenis ma is élnek tehetséges emberek. Akik fel merik vállalni a saját gondolataikat, és kellő bátorsággal rendelkeznek ahhoz, hogy ezt a nyilvánosság elé tárják, tudván, hogy esetleg célkeresztbe kerülnek. Mert hát mi, írók, pőrén kitesszük magunkat a közönség elé, megosztjuk legféltettebb gondolatainkat, és óhatatlanul előítéletekkel kerülhetünk szembe, ez nem vitás. Mégis hajt - legalábbis engem - az a mélyről jövő, már-már feszítő erő, hogy ezt meg kell tennem, mert adni szeretnék valami újat, hasznosat, jót az embereknek. És ez az erő mindent elsöpör. A negatív kritikát és a közönyt is, ami jelzem, az említett írói körben egyáltalán nem jellemző. Talán már közismert, hogy a gondolat a legnagyobb energia, mit ember létrehozhat a világban, hát még ha az a sajátja is ráadásul!

Azt látom, hogy manapság nagyon divatos a közösségi oldalakon nagy költők, írók szavait idézni. Kinézel valahonnan, sokszor sajnos még csak nem is a szerző saját könyvéből pár sort, idézőjelbe teszed, esetleg még oda is írod a nevét, és közzéteszed az oldaladon. Olyan egyszerű, nem igaz? Azt hiszed, hogy menő leszel, mert megosztottál egy Márai idézetet, és a haverokkal elhiteted, hogy milyen bölcs és intelligens vagy. Tisztelet a kivételnek, akik igazán megszívlelik a nagy gondolkodók bölcsességeit, és ezen magvas gondolatok mentén szervezik életüket. Ám jószerivel ők nem fogják ezt megosztani a közösségi oldalakon. Azonban én szomorúan tapasztalom, hogy százával ömlenek az emberre az ilyen félresiklott illúziók, de valljuk be őszintén, esténként nem az említett szerző könyvével alszol el, és ez az igazi öncsalás, átverés. Magadra ismertél? Fél siker az Őszinteség útján! Nem jellemző Rád? Üdv a klubban! Véleményem szerint a nagy művészek nem azért írtak, komponáltak vagy űzték a színész mesterséget, hogy utána a félművelt honfitársaik egy évszázaddal később az ő tollaikkal ékeskedjenek. A művészet megélésében pont az a felemelő és intim, hogy úgy juttatod magadat információkhoz, hogy csak Te vagy és Ő. Nem hirdeted, nem vársz elismerést, csak csendben megértések születnek benned.

Sőt, mondok egy érdekeset! Mindenkiben ott lakozik egy Sándor. Márai vagy Petőfi. Egy Kodály Zoltán, egy Munkácsy, egy Széchenyi és még sorolhatnám a tehetséges és már elhunyt magyar zenészeinket, színészeinket, sportolóinkat, képzőművészeinket. Rajtuk nevelkedtünk! De! Ott van Csak Csaba és a hozzá hasonlók, akik felfedezték magukban azt a kis pluszt, amivel ők is hozzájárulhatnak az Egészhez. Akikben tovább élnek az említett nagy művészek. Ők itt és most élnek közöttünk! Dolgoznak, számlát fizetnek, gyereket nevelnek, mi több, szabadidejüket arra áldozzák, hogy a többi embert megörvendeztessék vagy elgondolkodtassák írásaikkal. Ez hatalmas erőfeszítést és sok munkát igényel. Itt az idő, hogy most már végre őket támogassuk! Ők a mai kor hősei! Mi. Én. Bízom benne, hogy a kor előrehaladtával az ember is csak nemesedik, és talán a hozzánk hasonló tevékeny emberek nem merülnek a feledés homályába. Minden tiszteletem kollégáimnak, és további sok sikert és kitartást kívánok Nekik az általuk kijelölt Útjukon!

"Sokszor nem tudom eldönteni, hogy én vagyok rossz helyen vagy a többiek. Vagy mindegy."

Szeretettel: Balla Kriszta 'FÉNYSZÓRÓLÁNY'

Csak Csaba novelláját itt olvashatod:

A cikkem 2019. május 29-én az 

ELSŐ PUBLIKÁCIÓMMÁ

 nőtte ki magát!