Lassan elfelejtünk élni

2019.06.28

Két megtörtént eset alapján joggal feltételezhetem, hogy szépen lassan kiölték az emberekből az életigenlést, minden jó érzést és örömöt, már pedig ezekért érdemes élni, egyébként még életünkben elkönyvelhetjük, hogy meghalt bennünk a lélek.

Egy ismeretlen helyen kirándultam, sétáltam magyar honban, a nyári melegben, amikor a gyerekeim fagyiért áhítoztak. Közel s távol boltot nem láttam, így folytattuk utunkat, amikor is megpillantottam egy fagyis reklámtáblát egy dohánybolt előtt. Beléptünk a gyerekekkel, amit nem lett volna szabad megtennem. Ahol mi élünk, ott nincs ilyen szabály, sőt, a gyerekeket ilyenkor elhalmozzák nyalókával és gumicukorral, szóval igen csak meglepődtem. A szabálykövető és igen arrogáns nőszemély a pult mögött lecsapott ránk. Úgy éreztem, mintha az összes eddigi sérelmét az életében most rajtam töltené ki, mintha élvezte volna, hogy végre ma is konfrontálódhat valakivel, és ma rám esett a választása. Előadta, hogy a törvény az törvény, és őt miattam fogják kirúgni, hogyha itt a gyerekeim jelenlétében bárkit is kiszolgál. Itt a boltban fizetésre várakozó munkásemberekre utalt, akik épp a reggeli sörüket szerették volna magukhoz venni. Én zavartan mondtam az eladónak, hogy én viszont nem hagyhatom kint a forgalmas utcán a két kisgyerekemet, mert lehet, hogy magának "csak" a munkája múlik rajtam, de nekem a gyermekeim biztonsága múlik magán. Miután ragaszkodott az állásához, és álláspontjához, miszerint mindez a gyerekek érdekében történik, azt javasolta nekem, hogy ha fagyit akarunk, akkor a szomszédos kocsmában (!) is van. Azt hittem, hogy leteszem a hajamat! Szóval az rendben van úgy törvényileg, hogy egy kocsmában félrészeg emberek közé bemehetek a gyerekekkel, ahol vágni lehet a füstöt, és az alkohol szaga keveredik az izzadsággal és a hangos szóváltásokkal, de az tiltva van, hogy egy dohányboltba véletlenül a gyerek ráemelje a tekintetét a szúrós innire vagy a cigis dobozra. Kompromisszumot kötöttem magammal, mivel az elszánt hölggyel nem lehetett, és megmondtam a gyerekeknek, hogy álljanak meg a küszöbön, és fogják meg egymás kezét, amíg én megveszem a fagyit. Így legalább soron kívül kiszolgáltak minket, szóval még jól is jártunk, és a gyerekeim végül hozzájutottak a fagyihoz.

Forrás: web

De hogy ne kezdjünk el mindenféle sztereotípiákat felállítani kis hazánk félresiklott és illogikus rendelkezéseit illetően, elmondanám, hogy a szomszédos Ausztriában sem jobb a helyzet, már ami az életbe vetett pozitív hitet illeti. A szokásos játszótérre mentünk le a gyerekekkel szintén 40 fokban, és a gyerekek nem szégyellték magukat, hogy a spriccelő alá álljanak, amit a gondnoknő kihelyezett a fűre. Gurgulázó nevetés tört fel belőlük, ahogy hűsítette őket a locsoló, és szaladtak mindig a vízsugár után. Látni kellett volna, olyan szabadok és boldogok voltak. Ezen felbuzdulva más gyerekek is csatlakoztak hozzájuk. Több sem kellett a helyi "rendfenntartó" gondnoknőnek, jól elküldte őket onnan németül, mi, anyukák pedig értetlenül álltunk a helyzet előtt, hogy ezzel most mi a probléma. Ha én hagyom, hogy a gyerekeim vizesek legyenek, akkor neki, őszintén, nem mindegy? A kislányom dühösen jött oda hozzám, és jól hallhatóan mondta, hogy ez a néni olyan hülye, én meg csak helyeselni tudtam. Kár, hogy magyarul mondta, így a zsarnok nőszemély sajnos nem értette. Azt feleltem a lányomnak, hogy igen, jobb, ha megtudja, hogy a felnőttek sokszor hülyék, és elfelejtenek élni. Legtöbben már életükben gyurmák lesznek. (Mi otthon így nevezzük a halottat.) Ne félj, értette! De mi, ugye, nem leszünk ilyenek?

A konklúzió számomra annyi ebből a két esetből, hogy nem a földrajzi elhelyezkedésünk, politikai, gazdasági vagy egyéb nézeteink és helyzetünk számít akkor, ha az életet akarjuk választani. Az életigenlést és a pozitív hozzáállást magunkban kell megtalálnunk, ezt semmilyen külső környezeti tényezőtől vagy embertől ne várjuk. A létezés öröme és az élet szeretete miatt kell élni az életet, még akkor is, ha sokan körülöttünk már lemondtak a sajátjukról! A gyerekekért mindent szöveg pedig nem állja meg a helyét, ha nincs mögötte igazi tartalom, mert attól nem lesz valami igazabb, ha sokszor elmondják, ugyanis a semmi többszöröse semmi marad!

Szeretettel: FÉNYSZÓRÓLÁNY