Múltba veszve - 5 novellám

2020.03.25

Megjelent az 5 novellámat tartalmazó kötet a Holnap Magazin kiadásában! 10 oldalon olvashatjátok a vicces-ironikus-komoly írásaimat!

A novelláim címe:

  • 6-án 8 órakor (csajos-laza),
  • Mézes madzag (pasis-szexi),
  • Az öröm memoárjában (apró örömök-bánatok),
  • A csempész (tiszta krimi),
  • Bakancslista (bölcs-szórakoztató).

A Bakancslista című nyertes novellám:

- Ha már így rákérdezel, szeretnék egy unikornist! Tudod, az a fura ló, aminek szivárványszínű a sörénye, és bárhová elvinne a hátán, mert vannak szárnyai. Na, egy olyat szeretnék! Felrepülnék vele a felhőkhöz, amik vattacukorból lennének. Ha nagyon nyújtózkodnék, elérném a csillagokat, és egy párat eltennék belőlük a zsebembe. Egyik felhőről a másikra ugrálnék az unikornissal messzi földre. Ha fentről meglátnám a tengert, elhinteném a csillagokat a zsebemből, ettől csillogna a víz felszíne. Ott leszállnánk pont a tenger mellé. Lenne egy nagy kertem tele színes fákkal, mert a zöld már olyan unalmas. Rózsaszín, lila, bordó színűek lennének a fák, meg olyan ősziesek is: barna, narancs, napsárga. De nem hullanának le a leveleik soha, mert az olyan szomorú. A kert közepén lenne egy cifra palotám, de nem zöld lenne az ablaka, hanem inkább sötétkék. A ház falai pedig vakítóan fehérek lennének, mert a kert már amúgy is színes. Az ablakokba levendulákat tennék, mert azoknak nagyon szeretem az illatát, a ház mellett pedig hosszú sorokban csücsülnének a... Jaj, mi a neve? Pedig a kedvenc virágom...

- Nárcisz. - segítettem ki a válasszal.

- Nárcisz!!! Ez az. A kedvencem, mert olyan különleges a virága. Közepében a kelyhe, mint az angyalok harsonája, akik a szépséget, a tavaszt és az újjászületést hirdetik. Apropó, angyalok! A szobákban a plafonról lógnának az angyalkák. De nem azok a giccses fajták, és nem is azok az idétlen pufók gyerekangyalok, hanem olyan törékeny, kedves, vékony fajták hárfával meg fuvolával a kezükben. És olyan szélcsengőket is szeretnék. Meg egy zongorát. És megtanulnám végre a Szeretet Melódiát. Mindig itt van a fejemben, de sokszor elhalványodik, így aztán újra és újra lejátszhatnám, hogy már soha ne felejtsem el. De pedálokat nem akarok a zongorához, mert az szerintem olyan bolondosan néz ki, amikor egy komoly dalt zongorázik az ember, és közben meg, mintha autót vezetne. És lenne madáritatóm is, és a kis csicsere had adná az aláfestést a zenémhez. És amikor úgy tartja kedvem, kimennék a tengerhez, és együtt úszkálnék a delfinekkel. Az jó móka lenne! Megragadnám a két kezemmel az uszonyukat, és úgy szánkáznék a vízen. Persze megmondanám nekik, hogy nagyon messzire ne vigyenek el a parttól, mert, hogy jövök vissza?! És ha már eleget fürdőztem, kifeküdnék a partra egy függőágyba, ami ki van kötve két pálmafához, és szúrós bambit iszogatnék, és...

- De Mama, nem érted! Azt kérdeztem, hogy mit-sze-ret-nél-a-ki-lencve-ne-dik-születésnapodra? - kérdezem hangosan artikulálva, tagoltan újra.

- Most-mond-tam-el, Kislányom!

A könyv megvásárolható itt:

MÚLTBA VESZVE antológia


Köszönöm a publikálási lehetőséget Bakos Józsefnek és a Holnap Magazinnak!